Micsoda baromság lenne felrobbanni!

„Mi igényel nagyobb szervezést: bekerülni egy hivatalban lévő, híres politikushoz, vagy bekerülni egy kannibál törzs tagjai közé?

A törzshöz nehezebb. Nehezebb jól eljutni egy törzshöz. Úgy, hogy ne rakjanak rögtön a turistakalapba. Nehezebb megszervezni a kommunikációt, nehezebb egy olyan embert találni, aki a szívét is beleadja kicsit, s nem tök közömbös a számára, hogy mi célból is kalauzol két fehért. De mert volt ilyen emberünk, remek beszélgetéseket folytattunk a törzs tagjaival, például a kannibalizmus természetéről. Ami persze sosem az emberhús élvezetéről szólt, hanem mindig volt valami komoly spirituális háttere. Húsz éve azonban senki nem eszik embert, nagyon komoly retorziókkal sújtja az állam az ilyesmit. Bár azt hiszem, az emberevés a legkisebb problémája Pápuának.

Hogyan indultok el, ha katonai diktatúrák által üldözött vagy szemmel tartott emberekhez keresitek az elérhetőséget?

Ez sokkal érdekesebb, mint például bejutni a bolíviai elnökhöz, ami egyébként a vak véletlenen múlott. Sokkal érdekesebb, amikor elnyomó rendszerekben élő emberekkel dolgozol együtt titokban. Én ezt nem is nevezném interjúnak. Burmában például együtt dolgozhattunk a Democratic Voice of Burma nevű szervezettel, amelynek tagjai turistaguide-nak adták ki magukat, hogy minket kalauzolhassanak. A helyi látványosságok helyett olyan emberekhez vittek el, akik információkat szolgáltattak arról, mik történtek például a sáfrányos forradalom alatt. Találkozó reggel ötkor egy tömbház nyolcadik emeletén egy szerzetessel, aki a forradalom óta bujkál – ilyesmiket kell elképzelni. Vagy ott van U Win Tin, őt a fixerünk, a helyi összekötőnk ajánlotta azzal, hogy most jött ki a börtönből, s egy picit mintha lankadt volna a junta figyelme, mert azt képzelik, annyira öreg, hogy úgysem fog már sok vizet zavarni. Együtt gondoltuk ki a módját, hogyan lehetne vele egy védett helyen találkozni, miközben persze állandóan követi a titkosszolgálat. A helyiek rengeteget, sokévnyi börtönt kockáztatnak, mi csak egy keveset. Velünk mi történhet? Maximum egy-két hétre lecsuknak. A te felelősséged, hogy még csak véletlenül se lehessen senkit beazonosítani a felvételeken. Szíriában nemrég elkaptak egy hozzánk hasonló újságírót: mindenkit elfogtak, akit felismertek a felvételeken.

Biztos vagy benne, hogy ha elkapnának benneteket, néhány hét börtönnel megúsznátok?

Nem vagy amerikai, nem vagy angol; magyar vagy, és ez nagyon-nagyon hasznos az ilyen helyzetekben, mert vagy nem tudják, hogy az mi, vagy tudják, de nem tulajdonítanak neki politikai jelentőséget. Ebben a műfajban hálás dolog magyarnak lenni, hogy egy kicsi, kelet-európai országból jövünk.”